Tóth Sarolta: Az orr

Érzékszerveink egyike,
arcunk közepén a helye.
Környezetéből kiemelkedik,
alakja változatos lehet,
szépít vagy csúffá tehet.
Lehet nagy vagy kicsi,
kampós vagy turcsi,
görbe, pisze, fitos,
esztétikusan fontos.
Ha alatta borral öntözöd,
borvirágos lesz – vörös.
Közvetít neked szagot, illatot,
vonzó vagy taszító áradat,
amit a megszagolt tárgyról, személyről ad.
Ha náthás , megtelik,
kivörösödik.
Trombitálva fújod,
ízléstelen, ha túrod.
Fáj, ha orrba vágnak,
ha épp ott megráncigálnak.
Ha bántanak, lóg az orrod,
haragodban megorrolsz,
pedig a haraghoz nincs köze,
ordítani sem lehet vele.
Nyergével tartja a szemüvegedet,
hiányozna, ha nem lenne meg.
Némely állaté tökéletesebb, finomabb,
szimata számunkra hasznosabb.
Cyranót csúfolták, de nagy orrával
vált híressé, monológjával.
Büszke vagyok orromra,
nem kötöm az orrodra,
mit érzek vele melletted
Kelkáposzta szagát kellemetlen, kedves
rózsa illata, helyett.