Kapolyi György: A hit ereje

Bogdán Jakab meghalt és bár tudott róla, mégsem vette tudomásul. Tudott a halál létezéséről, azt is elfogadta, másokkal ez rendszerint előfordul, de valahogy önmagára nem érezte érvényesnek.

Zsenge ifjúként jelen volt nagyapja halálos ágyánál, látta az öregúr távozását, ott határozta el, vele ez nem fog előfordulni, Ez a fogadalom idő múltán látszólag feledésbe merült, de ahogy idősödött, egyre gyakrabban jelentkezett. De meggyőződése miatt nem tett rá semmiféle hatást. Lelkiekben felkészült, hogy szeretett hozzátartozói halálát, mint fogja átvészelni, mit fog tenni, ha öregen magára marad. Jegyzeteket készített az örökölhető javakról, pénzügyekről, igyekezett aprólékosan elrendezni a hogyan tovább technikai részleteit.

Mikor mindennel elkészült, igen megnyugodott boldogan kapcsolt saját számára kitalált életsebességre.

Abbahagyott minden társadalmi érintkezést, hogy szokja az egyedüllétet. Üde volt és elégedett. Hozzátartozói észrevették különös átalakulását, megváltozott viselkedését, de aggkori elhülyülésnek gondolták, jókat vigyorogva a háta mögött sejtelmes viselkedésén.

Telt-múlt az idő, hozzátartozói kezdtek sorba elmenni. Ő, elhatározásának megfelelően viselte a megrázkódtatásokat, vigyázva, neki ne ártson. Lassan múltak az évek, Bogdán bácsi egyedül maradt. Elégedett volt, tervei szerint alakultak az események.

A hatalmas bérházban, ahol lakott látta felnőni a gyerekeket, azoknak gyerekeit is, akik szeme láttára öregedtek meg.

Már senki nem ismerte a vénembert a másodikon, de nem is érdekelte a lakókat kiléte.

Bogdán Jakab élt, és láthatóan létezett.

Évekkel korábban történt, egy kellemes augusztusi délután-elgázolta a busz. Rendőrség, mentők, hullaszállítók.

Állítólag közpénzből temették el. Bogdán Jakab mindebből semmit nem vett észre. Élte tovább eltervezett életét, élvezte nyugalmát.

Elképesztő, hogy erős hittel és akarattal mikre képes az ember.

Kép: Kapolyi György alkotása