Home » Tóth Sarolta » Versek » Tóth Sarolta: Dúdoló

Tóth Sarolta: Dúdoló



Szól a száj
és száll a dal,
dúdoló dalnokom
hallgatom a hangod.
Lép a láb
és hív a szív,
álmodom az arcod,
csókcsatánk a sarcod.
Vár a vágy,
ölel a kar,
váll a vállra ráhajol,
vív szerelmi harcot.
Fogy a fény
lassul a vér,
fáradt már az éj,
homálylik a hajnal.
Fáj a táj,
és könny a köd,
holtra hull a harmat,
vége lett a dalnak.


Címkék: ,
Share:

2 megjegyzés :

  1. Francis2017. december 6. 23:50

    Fiatalság, öregség - szenvedélyekben mindenképp -: röviden is a teljességét jelezted a valóságnak, Sarolta. Mert az élet a szerelem, a társsal érzett kölcsönösség miatt annyira értékes, és bizony fáj az elfáradás... :)

    VálaszTörlés
  2. karolina2017. december 8. 13:36

    Szomorú a hervadás - az ifjúság és vele a szenvedélyek múlása
    az emlék nem kárpótol, inkább fáj

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )