Home » Tóth Sarolta » Versek » Tóth Sarolta: Elnémul a dal

Tóth Sarolta: Elnémul a dal



Lelkemben versek daloltak,
boldog énekes madarak,
szárnyra keltek, felrepültek,
az életben gyönyörködtek.
Jaj, az évek egyre fogytak,
a madarak elhallgatnak.
Lelkemben csak a csend remeg,
bánat és fájdalom cseveg,
nem hallom már az éneket.
Csőrében elvisz egy madár,
a halál völgyében leszáll,
elénekeli himnuszát.


Címkék: ,
Share:

2 megjegyzés :

  1. Francis2018. január 2. 19:03

    Az életről, az elmúlásról, s bizony az alkotóerő kihunytáról írtál szép sorokban, kedves Sarolta! :)

    VálaszTörlés
  2. karolina2018. január 3. 11:05

    Kedves Gábor!
    Köszöntelek, köszönöm mindig várt kedves , éltető üzenetedet.
    A fájdalmak elpusztítják a kreativitást is - de a fekete hattyú már nem dalol.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )