Kapolyi György: „Szerelmi álmok”

Ezek azok a létező „Állandók”, amik kortól és nemtől függetlenül vannak. A gyerekkortól, az utolsó időkig élnek, és hatnak.

Gyakran a kiváltó oka ezen nemes igényeknek, egy beteljesületlen belső óhaj, ami nem képes megvalósulni, mert mellőzött az illető, meg nem értett, netán csúnya, vagy csak peches.

Felépít magában egy ideált, az elképzelt nagy Őt, akit epekedve keres, erőnek erejével meg akar találni, ami elvben még sikerülhet is, de nem nevezhetném általánosnak.

Lassan, észrevétlenül lelkébe kúsznak a „Szerelmi álmok”, már ébren is álmodik.

Kezdődnek az ön félreértések, amiket a veszett vágy délibábjaként lelkesen megél, és önhipnózis segítségével el is hisz.

Ha férfi az illető, sokszor egy szexuális vágyat hajlamos összetéveszteni a szerelem mámorával, ami egy két érdemi „Kézfogás” után egyértelművé is válik.

Ha nő az illető, szintén járhat hasonlóképpen, ha nincs szerencséje, egyoldalú a feleszmélés, holott Ő már felruházta a férfit olyan általa vágyott tulajdonságokkal, ami álmai hercegének van.

Csak azt hajlandó látni, amit látni akar, ha vannak kirívó hiányosságai, - nem baj, majd megnevelem-, mondja magának, persze később rájön a nagy igazságra, hogy senkit nem lehet megnevelni. Őt sem lehet adott esetben, mert mindenki olyan, amilyen.

Legfeljebb toleranciáról lehet szó, ami csak akkor működhet, ha mindkét részről megvan.

Óh… szerelem.

Virgonc lesz, mondhatnám idétlen és kajla, locsog, vihog, szeretni kezdi a világot, tervez, és dübörögnek benne az álmok. Hinni kezd a tündérmesékben, ragyog, és boldog, na meg figyelmetlen.

Nyilvánvaló dolgokat nem vesz észre, ha barátilag figyelmeztetik, megsértődik, mondván, irigylik a boldogságát, a szerencséjét.

Aztán idővel észreveszi, hogy a herceg nem jó étvágyú, hanem zabál, lusta és kényelmes, amit a derekán hord, az nem poci, hanem pocak.

Érdektelen, és buta, csak a póri dolgok iránt van benne érdeklődés, az is csak akkor, ha őt érintheti.

Kiült fenekű, vasalatlan nadrágjában, ahogy cammog az utcán, inkább lepukkadt szemetes kocsira emlékeztet, mint álmai férfiára.

Ha férfi az önbecsapott, túlteljesítési görcsének köszönhetően, alig él, és álmai hercegnőjének látott hölgynél észreveszi, hogy trehonya, neki kell kiszolgálni, főzni,- ha enni akar, mosni, és ha teszi, akkor már a hölgy holmiját is.

Semmi pénz nem elég neki.

Eszébe jut a vicc, ebédelnek, és a nej azt mondja: Józsikám, olyan meleget érzek a szívem táján.

Józsi: Mert belelóg a bal melled a levesedbe.

Elhalkulnak a szerelmi álmok, nem marad más, mint a keserű ébredés.

Aztán minden kezdődik elölről.

Új szereplők, új álmok, új önámítások, dübörögni kezd a szerelem, harsognak a rőzsedalok.

Hát igen…

Mert nehéz beismerni, hogy mindenki magához való, mert amit én és magamnak találok ki, azzal egyet fogok érteni, és ha tévedek, magamnak meg fogok bocsátani.

Kép: Kapolyi György alkotása