Egy darabig álltak némán, hadd nézzék meg őket alaposan, aztán az egyik állat arrébb csúszott, másutt néhány lehajtotta a fejét, lass... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Apák
Kiabált, dühvel nézett rám. Biztos nem látta magát ifjan, tüzes indulattal. Fiamra né... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Siess, missz! (2/1)
Életük első olyan Karácsonyát élték meg, amikor nem a szegénység szorításában ünnepeltek. Évekre, évtizedekre emlékezetes maradt szám... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő:Add mindened
Süt a nap, kóbor felhők az égen lámpát gyújtottam, hadd égjen, nem kell a hazug őszi nap! Rád néztem, és nem lettem boldogabb. A táv... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 11. rész
Morak mozgolódásra ébredt, a csigája lassan kezdett leevickélni róla, ő pedig szépen kivárta, és amikor az állat egészen lekászálódot... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Mindig van lejjebb
A bányászbéka feneke alatt találod a nyugdíjadat. Ne hidd, hogy nincs ennél lejjebb, következő évben leemelnek. Mikor azt hiszed, n... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tanulság
Tapasztalat? Ön- és világismeret? Praktikusan értve, az erkölcsöt nézve, muníció élethosszra – ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Siess, missz! (1/2)
Fél év is eltelt, mire a munkája minden csínját-bínját megismerte. Megismerte az embereket és első sorban az állatokat. Fokozatosan k... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Amikor fejjel megy falnak az ember
Lángoló vér lüktetett ereimben, agresszív ragadozó nem lett belőlem, ilyenkor gondolkodó fékek csikorogtak valahol bent, nem téphett... Tovább olvasom »
Farda József: Erdei Tanács
Egyre több panasz érkezett Bagoly dr. levelesládájába, az erdőben eluralkodó állapotokról. Az öreg bölcselő, ezért a következő hétvégér... Tovább olvasom »
Herendi Judit: I. A Mocsárangyal
A Mocsárangyal,…- bár mostanság „Gyenge Jellem” a neve, A láp közepén állt, és csendesen sírdogált. Elméje összeroskadt, s mit tehetet... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jajdulás
Zűrzavaros a világ. Komisz társ a kínzó magány. Elhagyták... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 10. rész
A smaragdszínű, vaskos állatok lomhán hullámzó mozgással siklottak el a lehajló lombok, és sűrű bokrok mellett. Abigél elől haladt, m... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Lidérces álom
Álomból felriadva feküdtem, felültem, feszülten figyeltem, fehéres félhomály fekete furcsa árny a falon futkosott, félelem fojtoga... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Siess, missz! (1/1) Mindig alakulni s változtatni … (Márai Sándor)
A város szélén álló régi malomból, és a hozzá tartozó melléképületekből szükséglakásokat alakíttatott ki a város. Öt szegény sorsú cs... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 9. rész
Mivel a felvirradó napon a világon semmi sem történt, délutánra Morak unatkozni kezdett. Amikor Abigél megjött a növény gyűjtésből,... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Fehér kör
fehérre festett kör közepében kényes fekete holló fényes tollain megbicsakló napsugár sötét ragyogás Tovább olvasom »
Kapolyi György: A pince
Sötét volt, doh és egérszag. A kis szellőző ablakok képtelenek voltak megbirkózni a pince vastag sötétjével, a sűrű porréteg, ki tudja ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az élet útjai
Megszülettünk, az élet útján végig kell mennünk. Van tudatunk, életcélunk, tervezünk, gondolkodunk, boldogulni akarunk. Jövőképet t... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sorsjellemzők
Mottó: Egy hazugság a fél világot körbeutazza, mialatt az igazság még mindig csak a cipőjét húzza fel. (Mark Twain) Ajánlott ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Hernyóének
Mi lehet az, hogy örök. Az valami olyan érzékelhetetlen fogalom, ami időben annyira meghalad minket hogy igazán el sem tudjuk képze... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: lakatlan ház
Csenget a csend, üres, akár koponyában a szemüreg. Sivár lakásban sűrűn lebegnek láthatatlan porszemek. Piszkos padlón lábnyomok ni... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hívság
Kényszeres eszméi közt szüntelen győzködött. Sulykolta mindig – fura világ, elhidd! –: ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)