Tomor Gábor: Jajdulás



Zűrzavaros a világ.                    
Komisz társ                                
a kínzó magány.                        
Elhagyták, elveszett.    
Nem bírta tovább –          
itthagyta az életet.                                                    


A kép címe: Haláldal; ef. Zámbó István munkája


6 megjegyzés :

  1. Ez egy paradox helyzet Gábor.
    Képző és iparművész barátaim között, többen is öngyilkosok lettek. Nem tudtam megérteni, elfogadni. Ma már úgy vagyok ezzel, hogy megrendít, de megértem.
    Mert van, hogy elég. És a puszta létezés, önmagában nem vonzó, és igen terhes is lehet.
    Tenni, alanyi jog, nem folytatni is az, mert ha valakinek elég, érthető módon abba kell hagyni.
    Hülye ember tesz valamit, ha nehezére esik, és nem is látja értelmét.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magam is hasonlóképpen futtattam végig (többször is) e gondolatmenetet, Gyuri. Érdekes, éppen most olvastam beszámolót egy amszterdami előadásról, amelyen a londoni Auróra Zenekar adott koncertet (ez annyiban is különleges volt, hogy kotta nélkül játszották el a darabot). A kísérő megjegyzés szerint, amikor e művét alkotta a zeneszerző, fokozódó hallásromlása miatt igen depressziós volt, az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. De végül ez a szimfónia az emberi felülemelkedését is megmutatta. - Köszönöm válaszodat! :)

      Törlés
  2. Ha már nem dönthetünk arról, hogy akarunk-e születni, legalább a halálunkról lehetne jogunk és nem jelentene szégyent a családra, hogy öngyilkos lett apja, anyja...
    Végül is, kinek az élete?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lehetséges megjegyzések egyike szerint: aki így döntött, annak a világgal volt baja, hogy nem olyan, mint szerette volna. A világ azonban "hárít": ki magát ölte, az annak szégyene. - Elgondolkodtató a válaszod, kedves Sarolta. @-)

      Törlés
  3. Mindig elgondolkodtat, a öngyilkos bátor-e, vagy gyáva ? Sosem találtam olyan választ, ami abszolút módon igaz volna, s helytálló. Bátor megszabadulni attól, ami szörnyű lehet számára, de emiatt gyáva is. És valahol tisztelem is, hiszen a szeretteit megkíméli az ő napi fájdalmának látványától, s vele együtt a fájdalom,és tehetetlenségük megélésétől, hiszen segíteni nem tudnak. Igazán sok gondolatot vethet fel versed.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egypár eset kapcsán (például jó ideig látható nyomokat is észlelve a járdán) lehetetlen az embernek nem gondolkodni a végzetes tettről. Hiszen akár rettenetes betegség, akár más váltotta ki: megrendít néhai embertársunk halála, s nem tudhatunk biztosan semmit. Ezért is vélem: amíg nem érkezünk el végletes helyzetekhez, addig nem állíthatjuk bizton, mi hogyan is cselekednénk. - Egyetértek soraiddal, Ildi.

      Törlés