Kapolyi György: Hernyóének

Mi lehet az, hogy örök.

Az valami olyan érzékelhetetlen fogalom, ami időben annyira meghalad minket hogy igazán el sem tudjuk képzelni. Az örök…csak úgy van. Nincs mihez mérni. Önmagához lehetne, de nem ismertek a paraméterei.

Mert az örök is mérhető - gondolom, hossza az biztos van, talán szélessége is, még színe is lehet, és az egészből nem érzékelünk semmit.

Az örök, olyasmi lehet mint egy szalag aminek két vége összeér. Egy végtelenített folyamat képi megfogalmazásban, ami az érintkező végeknél vége szakad, és egyben kezdődik is.

Egy folyamatos monotónia, amit csak az idő ehet meg, az állandó megélés súrlódásának következtében.

Általában minden mérhető és viszonyítható az örökön kívül, sokszor szubjektív megközelítésben.

Persze úgy az örökben, mint a szubjektívben, vagy a relatívitásban lehet hinni, mert szinte minden az ebben a földi életnek nevezett virtualitásban, csupán hozzáállás kérdése.

Minél rövidebb egy élőlény élettartama, annál rövidebb távú dolgok tűnnek  hite szerint öröknek .Ez azért van, mert a dolgok hosszát önnön élethosszához viszonyítja.

Egy tiszavirágnak egy év, még gondolati szinten is felfoghatatlan időtömeg, ugyanakkor egy óriásteknősnek elhanyagolhatóan rövid.

Csak az örökkévaló aki öröktől fogva van.

De mivel minden végesnek van megalkotva itt a földön, és az örök fogalma földi megjelölés ,így nem lehet végtelen, legfeljebb végtelennek-öröknek jelzett, ami valaminek a kivárhatatlanul hosszú meglétét jelzi - mint költői fogalom.

Ha teszem azt: Valaki örök hűséget fogad valakinek az is csak haláláig értendő.

Tehát mondhatom azt, az örök szó használata több szempontból is hiteltelen, legfeljebb képletesen használható- erősen megkérdőjelezetten.

De igaza a feleségemnek lehet, aki ezt az írást elolvasva a következőt mondta: Jó - jó, de kit fog ez érdekelni?

Ezek után egyetlen vigaszom maradt.

Ha olyat írsz, ami senkit nem érdekel, ez önmagában elegendő ok, hogy elkövesd.

Kép: Kapolyi György alkotása