Herendi Judit: I. A Mocsárangyal

A Mocsárangyal,…- bár mostanság „Gyenge Jellem” a neve,
A láp közepén állt, és csendesen sírdogált.
Elméje összeroskadt, s mit tehetett ellene?
Rámeredt a Valóságra, de nem hadakozott vele.
A Mocsárangyal- bár lenne Ő,
Ő is mint más, ronggyá gyűrt Szerető,
De nem lehet. Egyre csak lézeng…lézeng és ténfereg,
A kénbűzös, rothadó, füstölgő láp felett.

A Mocsárangyal,…- bár a háta mögött „Retkes Szenny” a neve,
Sértetten állt a láp közepén, senki nem állt szóba vele.
Szemei kigúvadtak-lángba borult a lelke,
Nem tűrte a Valóságot, csak flörtölgetett vele.
A Mocsárangyal-bár lenne Ő,
Ő is mint más, pókerkártyán nyert büszke Szerető,
De nem lehet. Egyre csak lézeng…lézeng és ténfereg,
A kénbűzös, rothadó, füstölgő láp felett.

A Mocsárangyal,…bár sokak szerint „Gennyes Fekély” a neve,
A láp közepén állt, s hangosan, ajzottan vihorált.
Karjait fáradtan emelte,- mikor a Valóságot magától ellökte.
S mikor egy ideig szembenézett vele, nem állhatta tovább, és leköpte.
A Mocsárangyal-bár lenne Ő,
Ő is mint más,… agyon használt széttaposott Szerető.
De nem lehet. Egyre csak lézeng…lézeng és ténfereg,
A kénbűzös, rothadó, füstölgő láp felett.

A Mocsárangyal,-…bár egykoron „Tisztes asszony” volt a neve,
A láp közepén némán hallgatott,- de nem szomorkodott.
Szárnya szegett, foltos… üres lelke, riherongyos.
Teste nehéz drágakő,- lelke minta a temető,.. síri sárba süllyedő.
A Mocsárangyal-bár lenne Ő,
Ő is mint más, harmat tiszta kéknefelejcs Szerető!
De nem lehet…mert csak lézeng …lézeng és ténfereg.
Ténfereg,.. a porrá hamvadt seholsincs láp felett.
A Mocsárangyal,- bár a kezdetekben „Drága Gyermek” volt a neve,
A láp fenekén állt, s többet már nem kiabált.
Száját egyetlen jajra sem nyitotta, a Valóságot kis ideig bámulta,
Aztán csendben,…-fogait kínok közt csikorgatva, - de elfogadta.
A Mocsárangyal…-bár lenne Ő, -
Ő, is mint más,… szűzi tiszta, rózsahamvas Szerető!
De nem lehet, - mert csak lézeng, és ténfereg
Ténfereg az elfelejtett nem létező láp felett.