A valóság a világ irányítója. Az irigység, féltékenység vezérli a világot. És kik a hős szereplők? Benne mind: mi, csacska nézők. A kép a n... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Réten
Hajnali harmatban kacérkodó napsugár: hét ágra szakadó varázs. Cirógatja bogárka odúját, csalogatja soklábú lakóját: még bágyadtan bújik ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Dilemma
„Vedd magad komolyan!” Mondhatnám százszor. Hiszen, ha játszol, tekintélyt eljátszol. Hát védd is javad - vedd magad komolyan! A kép a netrő... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Egyéniségünk vára
Gondolkodó ember, titkoknak tudója, titkok alkotója! Alkotó agysejtek, ügyes műszer-kezek, bonyolult szerkezet. Rejtélyes csoda vagy, nem ny... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hibridnek lenni
Senkinek sok voltam, valakinek – kevés. Margón jártam egész életemben, önérzetes-büszkén tetteimben. Nem maradtam észrevétlen: Egyesek utált... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mit mutatna tenyerünk?
Korábbi olimpiák kísérő eseményei jutnak eszembe. Amikor a szálláshelyre érkezőket kártyájuk révén ellenőrizték, és tenyérlenyomatot is vett... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vers lehet
Gyűlölők. Gyűlöletet gyűjtögetők. Ölők. Zavarosban halászók. A tetőt is tetézők. Vers lehet, ha egybenő. A kép a netről. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nézz vissza sötétben!
Az emlékek fájnak benned, idők múltán szépek lesznek, Hangulatos képek, sok élményt idéznek. A múlt köveiből emléktorony épül, gyorsan múl... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: szomorú szerelem
Valaki járt az ablakom alatt, valaki bekopogtatott, valaki átkarolva tartott, valaki csókkal altatott. Valaki elment messze tájra, valaki bú... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Széteső világ
Szégyenes élet. Meghúzódik alakom, nem tetszelgem senkinek. Elfárad a lantom, fakul az élet. Szétesik világom. A kép a netről. Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ami hiányzik
Hiányaink keservesek: az oldott beszélgetések, az őszinte szók, a másokra nyíló szívek... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Macskanári
Macskanári hibrid állat, trillázni tud vagy csak nyávog? Van-e hosszú szőrös farka, vagy csak tarka szárnya - tolla? Kölykeit tojásból költi... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Rögtönzött versike
Küldtem neked néhány szót, nem értetted titoktalan okát. Miért küldtem, nem tudom már. Csak küldtem, hogy lásd. Miért küldtem, rejt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Századunk drámája
Századunk drámája az erőszak tombolása. Minden földrészen harcolnak, értékeket pusztítanak, ártatlanokat gyilkolnak. Gátlástalan törtetőknek... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szellemes telefon
A küzdelmes sorsú V. úrnak biztosan sok erőt adott, hogy jó kedélyű barátai, kollégái voltak. Olyanok, akik a halálnak is fityiszt mutatnak,... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Változás
Miféle csapongás! Kiszeret, aki beszeretett... Jó oka: valaki vonzóbbat lelt. És ez csapongás?! A kép a netről Tovább olvasom »
Holcsik Szabolcs: Cigi
Talán az elején még tudta valaki, hogy ki lőtt először, és ki kerget kit, meg merre. Talán még volt is akkor értelme maradni, és beásni magu... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Göröngyös utakon
Göröngyös élet utakon lassan ballagott fogatom. Gebe volt a ló, girhes a gazda, ledőlt a rakomány, nem volt, ki visszarakja. Az idő szaladt,... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bizakodás
Ha van, örülök. Ha kevés, gyanakszom. Mi az, amit remélek? ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Papucsférj dala
Drága arám a frászt hozta rám. Nagy árat fizettem érte, hogy feleségem lett végre. A mézesheteink után magunkhoz vettük az anyját, ő uralta ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Göröngyös utakon
Göröngyös élet utakon lassan ballagott fogatom. Gebe volt a ló, girhes a gazda, ledőlt a rakomány, nem volt, ki visszarakja. Az idő szaladt,... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hatás
A jó mű megérint, a világról közvetít. Varázslóként hat rám, csodálója is vagyok. Ha erős a hatás, magam is alkothatok. A kép a netről Tovább olvasom »
Holcsik Szabolcs: Cukorborsó
Hát, hogy cukor, eléggé erőteljes és némineműleg is túlzott megfogalmazás. Főként, ha annak édességét vesszük. Bizony korántsem a zsenge, hü... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Nem beszéltünk
Drága Szülők, volt mit mondanom. Ámde a szám mégsem szólt. Mi az élet, miért vagyunk? Hogyan legyünk, mivel használjunk? Magamban őrölt gon... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Katona…
Néhány évvel ezelőtt egy alföldi nagyvárosban laktunk. A házunktól nem messze volt egy utca, amit csak úgy neveztek a környékbeli emberek, h... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyermeknapra
Kincs a gyermek családnak, nemzetnek, értékes egyede az emberiségnek. Letéteményese emberi jövőnknek... Várva Várt újszülött szülők öröme, k... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bábok vagyunk
Óriási bábszínházban zsinóron rángatott bábok vagyunk, a paraván mögött ráncigálnak a rejtőzködő szerzők - az igazi szereplők, akik bennünke... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Az utódok nevelői
Nincsenek pótolhatatlan emberek! -- Hányszor hallottuk évtizedeken át ezt a szentenciát... Pedig hát, nem olyan egyszerű a téma, ha kicsit ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ráérős
Mormol a föld, mintha hívna. Az őshaza ő – mintha várna. De nem sietek – a föld rám várhat. A kép a netről. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Magányom
Magányom ostora csapdos, puha csend alszik a vánkoson, még néha rólad álmodom. Magányom árnyéka láthatatlan, fényfolt játszik az asztalon, l... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tavaszoló
alkonyatban felhők alatt elszaladt a tavasz ruhája nálam maradt bánatában sírva fakadt könnye hullott záporozott sok kis virág rügyet bo... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szorrentói emlék
Szerelmet hozott a szellő narancsligetek felől, Te voltál nekem az első, éreztem, a vágy megöl. Sorrentóban kék a tenger, ragyog fenn a teli... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megfejtendő
Lett vagy nem lett. Hírnévről van szó. „Ő ama jeles.” Csakugyan ő? Nimbusza, ha van: kié? Kiké? A kép a netről Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Latolgató
Vajon mit ér egy esély? Vajon kinek lesz ez elég? Vajon hol a józan ész, ha elfogyott a türele... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Madarak a kertben
Ablakom alá színes avar szőnyeget terített a szél, Éles karmokkal fekete varjak kotorásznak rajta elhullott magvakért. A fák csupasz ágai r... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Pogány prófécia
Az ókori bölcsek bolondok voltak, elszántan kutatták az igazságot, meg akarták váltani a világot. Áldoztak oltárán a tudománynak, megmosolyo... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Az úton
Utad: merre is? Ha előre – mi felé? Ha topogsz: mire vársz? Utad, a tiéd. Utánad? Más élet már. Részese lennél? A kép a netről Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ami számít
Becsvágy, hírnév? Elenyész. Szolgáló színlelés? Ez is érthető. Túlsúlyos jótevés? Gyűlölet érte a bér. A kép a netről (Laukó Pál felvétele) Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A rossz és a jó
csillagtalan éjszakákon a fekete vak világban útjára indul a bűn sötét maszkban megtámadják, hátba szúrják, kirabolják, aki útjukba kerül. H... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)