Eltelt bő másfél óra azóta, hogy elhagytuk a határt. Ütemesen doboltak a kölcsönzött ARO fenéklemezén az elszabadult kavicsdarabok: a kopasz... Tovább olvasom »
Saját versével köszöntjük a ma kilencven esztendős Kertész Évát, aki az egyik legrégibb szerzőnk is. Isten éltessen még nagyon sokáig, Évice!
Kilencven éves lettem Megtörtént hát, mit nem is reméltem, Ím, megéltem 90 évem. Örvendett köröttem családom apraja, nagyja, s nem... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Utazás Na'Conxipanba – Első lépések
Megjelent a Helyőrségben. A kép + Mocsár Zsófia Alexandra munkája, amit 16 évesen készített lépteim színes vásznakra száradnak k... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Örökség
Gyermekként sokat voltam egyedül. Megszoktam, hogy el kell foglalnom magam. Volt egy babám is, a nagybátyámtól kaptam. (ma i... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - Poroszkálok megint kékbe nyúló mezőkön
III. Esőszagot izzadtak a házfalak. Az úton tengernyi pocsolya csillogott. A járókelők átugrották vagy kikerülték. Nem érdekelte Kallocsányt... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Múljak el
Olykor siratok még ködlő álmokat, hangtalan hajt merengő magány. Gyáva vagyok nélküled. Múljak el jeltelen, ne legyen lelkedben kényszer ham... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: A névtelen
Poros padlásokon ő hasadt cserép, min benéz az Ég. Szétlőtt hidak felett, ha csal is szemed, szivárvány lehet. Kopár hegyoldalon egy magoncn... Tovább olvasom »
Péter Péter: Váci éjszaka
A szétrobbant térben lilán füstöl a múlt, csillagok aranya verődik a tájra, megolvadt sötétség folyik az utakon, s ércesen üvölt ránk a teme... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Dentaku - Találkoztak Istennel
Novella öt felvonásban „...A legújabb kor 173. évében jártunk, amikor Felettesem a kezembe nyomta a fekete műbőrkötéses dossziét: egy vesz... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Talány
Tetőtlen házban mocsok és vér, szappan és kéj, szabad az ölelés. Zene szól, pattan a gitárhúr. Feldúlt lélek mélybe húz, ajtó helyén nap be... Tovább olvasom »
Balogh Géza: ajuna ajuna: a csend pillangói (бабочки тишины) (műfordítás)
amikor az élet elfelejt engem a kor kérdései megoldhatónak tűnnek amikor a világ megfeledkezik rólam a pillangók tenyésztésével foglalkozom ... Tovább olvasom »
Rusvay Balázs: Szarvasszív
Tiéd a szívem: nyíl vájta árok, enyém a szíved, meghűlve várok: fagyott avarból emelj fel engem, emelj az Égig, Szeplőtlen Isten! Agancsod á... Tovább olvasom »
Péter Péter: A Phlegeton partján
Őrült, vad, vakító kékség a tér: türkiz, zománc, azúr fényzuhatag; csak távol a hegyek ormán a dér fehérje szikráztat vakfoltokat. Lángol a ... Tovább olvasom »