Ez is elmúlik egyszer

A nagy világnak zúgó, vad zajában
egymásra találtunk ő meg én.
Azt hittem akkor, örökké tart az élet,
a boldogság enyém marad soká,
de elhagyott egy őszi délután.
Amikor búcsúzott a kert alatt,
azt hittem akkor, szívem meghasad.
Aztán jött egy másik, kit szerettem,
a többiek is mind egymás után,
de én őt el soha nem feledtem,
mert szívemben élt a legszebb vallomás,
az első csók, az első álmodás.
De elmúlik majd minden a világon,
 a fájdalom, mely a szívünkbe vág,
elmúlik a boldogság és a vágyak.
Messze száll az édes ifjúság.
nem jönnek vissza többé már az évek,
szívünk lassan kihűl, jó éjszakát!

Tóth Sarolta