Fütyörészgetek,
gyermek lettem újra.
Szívem is trilláz
amerre járok.
Visszafeleselnek
egymáshoz bújva
flörtjeimre
rigók, csalogányok.
A tüdőm teli,
s hol föld, ég összeér,
füttyel köszöntöm
a végtelent.
Hegyek-völgyek fújják
ezt az ős-zenét,
a visszhangok
fent, én meg idelent.
Fütyülök, ha az
alkony csendjét várom
kertek ölén, hol
levél se rezzen.
Fütyülök
csillagszemű holdsugáron,
szendergő tűzben,
vérző napgerezden.
Repít a szél,
eső hull angyalszárnyon,
kitárom mellem,
-őszülő kamasz-
felcsobban bennem
füttyös szerenádom,
harsog lelkemben
tél, nyár, ősz, tavasz.
Ilyen vagyok.
Nem fáj, ha kinevetnek,
az ember ettől
még el nem ájul.
A kis csibész súg
bennem az öregnek,
rá se ránts, fütyülj,
csak fütyülj.
Rájuk.
Fütyülj csak minél tovább, dalod bennem is trilláz!
VálaszTörlésNagyon vigyázz a benned élő kis csibészre, ha ilyen remek versek írására késztet!
VálaszTörlésSzépen fütyülsz, kedves László.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Tibor megtisztelő figyelmedet...)))
VálaszTörlésEgymásra vigyázunk kedves Mária kölcsönösen. Köszönöm szavaidat...)))
VálaszTörlésÖrülök neki Kedves Ditta, köszönöm trilláidat...)))
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.