Finom jelzésekkel tudattam jöttömet. Kerestél lelkedben még nagyobb örömet. Nem volt. Finom tenyered meglapult jelemen. Éreztem, nem lehet boldogabb életem.
Csodás babád voltam, mert te annak láttál. Kacagó, mert te kacagva vártál. Repültem, szálltam, mert röptetve emeltél. Mindennél jobban óvtál, és féltettél.
Vagyok, mert fejem válladon nyugtattam. Mert ha sírtam is karodba bújhattam.
Hatalmas hatalmad erővé vált bennem. Itt marad az erő, ha majd el kell mennem.
Ő várt. Ő szépített. Ő röptetett. Ő óvott. Ő szeretett. Általa lettem az, ki vagyok.
Anyám volt. Örök, mint az őrangyalok.
Kertész Éva
Prózaversedhez őszinte szívvel gratulálok: Mila
VálaszTörlésMélyen lírai.
VálaszTörlés