" Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este.”
Nem hagyott szabadulni
a gondolat reggel sem.
Ennyi volt hát,
dünnyögtem hangtalan,
reszketve vacogott
a fájdalomtól fogam.
Felidéztem magamban
kezed érintéseit…
Jobb lesz így talán,
mondtam tétován.
Menj saját utadon tovább,
ha napokra tudtalak feledni
lehet még élni nélküled.
Ma még fájt a felismerés,
de holnap nem lesz ismétlés.
Pilinszky János: Miféle földalatti harc című versének első két sorával
Ma még fáj ...
VálaszTörlésIgen, ma még... Ki tudja meddig. :)
TörlésKöszönöm az olvasást ! :)
Hidd el, elmúlik! Én legalább tudom :)
VálaszTörlésVersed őszinte kitárulkozásához szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm Mila az olvasást, a gratulációt, és gondolataidat ! :)
TörlésSokan, sokféle fájdalmat megéltünk, s minden nap talán egy kicsivel könnyebb... Igazán sose tudjuk elfelejteni.