A baromfitelepen négy nagy termetű, fajtiszta kutya gondoskodott a tyúkok és kakasok biztonságáról.A gazdasszonynak ezen kívül egy apró termetű ölebe is volt. Ő bent lakott a házban és az őrző kutyákat ki nem állhatta, de azok sem őt, nem barátkoztak egymással. A nagyok sem kedvelték egymást, féltékenykedtek, messze elkerülték a többiek tartózkodási helyét.
Egy napon váratlanul megfogyatkozott a házőrzők száma. Tűz ütött ki a szomszédos telepen és a legszebb, fekete vizsla súlyosan megégett, sebeit nem lehetett meggyógyítani, elpusztult.
A tűzoltásnál segítő munkások közül valaki ellopta Fidót, a farkaskutyát. Főnix, a nőstény belepusztult az ellésbe, magára hagyva nyolc csodás kölykét. A gazda elajándékozta ezeket az értékes ebecskéket, mert nem fogadták el a nyúlanya szoptatási ajánlatát.
Szükség volt tehát utánpótlásra, mert az egyetlen megmaradt nagyfejű „oroszlán” külsejű , Szimba, a komondor nem tudta ellátni az őrző-védő szolgálatot egyedül. A gazda vásárolt egy hathetes kölyökkutyát. Az új kutyus kedves és szép, hatalmas bundával, tű-éles fogakkal, játékosan gyorsan beilleszkedett.
A házba nem ment be soha, csak az udvaron érezte jól magát. Az öreg Szimbát pedig ajándékkal hódította meg. A fészerben megtalálta a gazdaasszony bundabéléses cipőjét, melyben a hideg fagyos napokon a tojások összegyűjtéskor viselt. Mindkét cipőt elvonszolta, és egyiket barátsága jeléül odaadta a nagyfejű, mogorva komondornak. ketten együtt lakmároztak a cipők bőréből, csak a bundabélés maradt meg belőle. Így kötöttek barátságot a kicsi, de az évek során nagy termetűvé növekvő ebecske és a jó öreg Szimba. a gazdaasszony nem szidta meg, sőt csodálta az új kölyökkutya okosságát. A barátság továbbra is tart, megosztják egymással a finomabb falatokat. Ez azért érdekes, mert Szimba korábban még a közelében sem tűrte meg őrző társait. Még mondaná valaki, hogy a kutyák között nem ismert a korrupció!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése