( Anyámnak )
Mindig hazavárt, ha beesteledett.
Nappal a hiány elviselhetőbb.
Nem számolta sohase a sebeket,
amitől a fájdalma egyre nőtt.
Míg vele voltam, -gyerek- nem hiányzott.
Lógtam rajta, mint ágon a levél.
Belé ivódtam, s ő tőlem virágzott,
ott voltam törzsén, hajszálgyökerén.
Most én várom vissza, mintha el se ment
volna, ki alkut köt a sötétséggel,
ejtsen rajtam éltető sebeket.
Nappalokkal fizetek meg érte.
"Belé ivódtam, s ő tőlem virágzott,
VálaszTörlésott voltam törzsén, hajszálgyökerén."
(h)
Köszönöm a tapsot Kedves Tibor, ezt az ötletes, de fárasztó tetszésnyilvánítást.
VálaszTörlés