Kolumbán Jenő:Duett

Ez az igazi feltámadás !
Nyitja a szemét, és mosolyog.
Megvan a téli elszámolás,
rám nevet egy vén fa, itt vagyok.

Dobban rostjaiban az élet,
amit rejtett egy zord télen át,
reménydíszben életre ébred,
rajta tengernyi levél, virág.

Nem új a dísz, tavaly tavaszi.
Törzse lett gyűrűvel vastagabb.
Róla most madárdalt hallani,
elmúlást hagyott a hó alatt.

Nem vagyok én sem bokor, sem fa.
Bennem nincsen újjászületés.
Tél, ha életemet kívánja
nincs feltámadás, nincs ébredés.

Testem tavasszá lesz a fában,
élet marad, csak én tűnök el.
Nincs holnap, élnem kell a mában,
lehet végső tavasz énekel.