Markovic Radmila: Hegyláb
Két tavaszi színbe öltözött
hatalmas hegyláb
ölelgeti egymást,
ők nevelik a fenyőerdőt,
fenyőik lándzsája sötétzöld,
majdnem fekete,
hatalmas hegyen büszkén
élik az életet, ott fenn a csúcson
hasítják a kék vagy szürke eget,
meglesik, mit titkolnak
a függöny mögött
a kiismerhetetlen,
előreláthatatlan szellemek.
Érdekes a természeti képed, kedves Mila. Hatalmas, erdőt nevelő hegyekről írsz. A fenyők meglesik a szellemeket, de azoknak marad titkuk elég, hiszen mint írod is, kiismerhetetlenek. :)
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a véleményezést.
Szeretettel: Mila
Kedves Mila.
VálaszTörlésSzép természeti képek, az ott lakó szellemek vezérelte létben élő néma világ.
Tetszett.
gyuri
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésKöszönöm szépen az elismerésed.
Szeretettel: Mila
Kedves Mila,
VálaszTörlésSzép a versed, jó érzés volt olvasni és "látni".
Szeretettel gratulálok :)
Drága Noémi!
VálaszTörlésKöszönöm szép szavaidat.
Szeretettel: Mila
Szép képet festettél a kedves hegyi tájról!
VálaszTörlésSzép ez a vers
Táncra zenél
Ritmusa kedves
Lelkemig ér
Üdv: Szabolcs