Elment a kedvesem új hazát keresni,
az itthoni tájék nem elégítette ki.
Kalandvágya űzte, bejárt sok országot,
sehol nem találta meg a boldogságot.
Nagy vagyonra tett szert, mégis haza vágyott,
gyötörte a honvágy, otthonra nem talált.
Régi barátait sorra felkereste,
szívében felébredt régi, nagy szerelme.
Megöregedett már, beteg lett, elfáradt,
szép szülőföldjére utasjegyet váltott.
Megnyugodva végre készült földet érni,
ám a levegőben szívinfarktus éri.
Testét a honi föld virágokkal fedte,
aki csak ismerte, sírva eltemette.
Elsőre az jutott eszembe, hogy mennyire nehéz otthontól, szerető, ismerős emberektől elszakadni akkor is, ha főként a kalandvágy űzi az embert. De ha erre a kedvezőtlen megélhetési feltételek miatt kényszerül, mert hazájában képtelen boldogulni, akkor – fusson be bár sikeres pályát – a távollét még inkább keserves a szőlőföldjét elhagyónak.
VálaszTörlés