temetőben hideg
gránit alatt nyughelyed
szívem húz lábam indul
hogy veled legyek
ölelnélek mint régen tettem
simogatnám két kezed
gondolatban szólok hozzád
válaszolok helyetted
anyák napján nem maradt más
nekem csak a régi emlékek
hervadt rózsád fakó pirosa
váza öblén álomra hajolva
Kép: Dr. Krekó Imre fotója
Az emlékek vezették gondolataid, a megnyugvás érzése hatotta át soraid. A régi mozdulat, az egykori piros rózsa – mintha álom lett volna. – Tetszett, hogy cifrázás nélkül, mégis kifejezőerővel írtad meg ezt az anyák napi verset, Ildi. Nagyon jó a képválasztás is!
VálaszTörlésKöszönöm Gábor az olvasást, és a véleményedet. Magam is úgy gondolom, lehet szeretni cifrázott szavak nélkül, csak egyszerűen beszélni arról, amit érzünk. S hiszem, nem az ömlengő sorok mutatják meg a valódi érzéseket. :)
TörlésKedves Ildikó!
VálaszTörlésFájdalmasan szép emlékezés, vágyaz anya-gyermek szeretete után.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm, kedves Mila ! Vágy, amit már soha nem kaphatunk meg... :)
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésEz, egy szép és megható, őszinte érzés megnyilvánulása.
Tetszett.
gyuri
Köszönöm kedves szavaidat, Gyuri ! :)
Törlés