A nyílt beszéd
kiszínezi a mesét,
letisztít rozsdás láncokat,
feltámasztja ránk az álmokat.
Hordóban érlelt, hogy kifolyjon,
mint a jó bor, búra boruljon;
felforral, aztán lefagyaszt,
lecsupaszítja a panaszt.
S akkor is ilyen, ha terhelő,
akkor is, hogyha hitszegő.
Egyenlő, őnála nincs kivétel:
ő maga az életfeltétel!
(Pápa, 2013. év végén)
Ezeket csakugyan el lehet mondani a nyílt beszédről, kedves Árpád. Csak hát általánosságban nem érezhetjük a belőle lehetséges áldásos hatásokat; gyanakszom, azért, mert kertelés nélkül beszélni, egyenesen megnyilvánulni – különféle okokból – mifelénk koronként nem is annyira életfeltétel...
VálaszTörlésSajnos, innét nézve nem életfeltétel, de nem azért, mert a nyílt beszéd önmagában ne lenne az, hanem az úgymond keretrendszerünk és annak játékszabályai miatt, amilyen "civilizációban" élünk. Persze, akkor finomíthatjuk úgy is e mű üzenetét, hogy legalább a hozzánk közel állókhoz, igazi embertársainkhoz beszéljünk nyíltan. Köszönöm, hogy olvastál, Gábor!
Törlés