9 megjegyzés :

  1. Talán mert az ember, mindig valami mást, újat akar, de valójában nem is tudja megmondani, hogy az mi Gábor.
    Amit már elér, az nem új. Ez, egy életet végigkísérő program.
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm véleményed, Gyuri. Az újnak ez a szakadatlan keresése a maga ellentmondásosságával együtt eléggé rejtélyes ösztönző, megítélése pedig a szélsőségekbe fordulás miatt vált ki vitákat. És igaz: ezzel éljük le az életet. (o)

      Törlés
  2. A rajz és gondolatok összhanga. Miért is vágyódik az ember az újra?(költői k.). Üdv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Régiség, újság? Megőrzés, divatozás? Hűség, elhagyás? Szaporíthatom magam is a kérdéseket, s látszatra nem is nagyon tértünk ki egy végiggondolható témakörből... - Örültem jelentkezésednek, kedves Hajnalka! :)

      Törlés
  3. Nekem egy éppen elém kerülő Konrad Lorenz-féle idézet vág most ide: „Az erős és egyre erősödő ingerekhez való hozzászokás miatt egyre inkább eltűnőben van az öröm átélésének képessége, és ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a fásult emberek mindig újabb és újabb ingerhelyzeteket hajhásznak.”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehetséges magyarázat ez is, csakugyan: örömtelenség és fásultság, új ingerek hajszolása... Köszönöm meglátásodat és a kommentet, kedves Árpád! @-)

      Törlés
  4. Így halmozunk össze sok felesleges dolgot, és nő a szemét, mert végül kidobjuk, mert nem is kellett volna megvenni - és nő a szemét, ami lassan betemet bennünket - testileg, lelkileg.
    nagyon jó észrevétel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, halmozás, gyűjtögetés egy életen át, aztán hátramarad az egész... Hogy mindebből az egyetlen életünk, s az utánunk jövők szempontjából mi volt a fontosabb, mi a teljesen felesleges, arra is utólag derülhet fény. Ha egyáltalán... :-?

      Törlés