Ha nem lenne semmi,
Csak egy papír meg mi,
Körülöttünk senki,
Vajh kinek üzennénk?
Ki szánna rá a senkire
Akár csak tollvonásnyi jelet,
Ha nem fejti azt senki meg,
Se tudósok, se kóklerek?
Akkor mivé lesz írnok vagy postás,
Tanár vagy bérszámfejtő;
Mivé a szerelem, a színház,
De legfőképp mivé a költő…?
(Pápa, 2012 ősze)
Bizony, az nem ez a bolygó lenne, hanem egy balsorsú, kihalt világ. Ahol is csak egyetlen élő maradna, aki még próbálja megörökíteni a kozmoszból esetleg oda tévedők számára pusztulásuk történetét, kedves Árpád. Ámde, mi még több milliárdan, egyelőre "élvezhetjük", de legalábbis megéljük az egymásrautaltság varázsát... :-d
VálaszTörlésJól mondod, Gábor! Az utolsó majd lekapcsolja a villanyt - ahogy még szintén szokás mondani. Az utolsó mondatod pedig valóban megmosolyogtató, értelmének visszásságaira asszociálva, mert "akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja összefogja egyik dolog a másikát...". :)
VálaszTörlés