Mikor körülötted a világ szétesik,
látod, hogy megannyi gyerekszáj éhezik,
szülő büszkeségét feladja, enni kér,
nagyúr unatkozva sercint, csak ennyit ér
ő is, mint a többi élhetetlen. S választ
kapunk úgyis: majd a természet kiválaszt.
Akár a nép, ha már az utcáról posztol,
s nem ér földre fény a lámpaoszlopokról.
Kinyílnak a szemek, a király meztelen,
kopott cipők törnek utat a flaszteren,
talán szebb nap virrad holnap rám és rátok,
nincs vége a versnek, azt majd ti írjátok!
Kép: Eugène Delacroix: A szabadság vezeti a népet
A nagy társadalmi különbségekről, azok "megéléséről" lehet is írni rengeteget. Viszont amivel az eddigi történelem minket szembesít... Versedről jut eszembe, Attila, érdemes elolvasni Gerő András kolumnás cikkét az ÉS március 24-i számában. Ahol is például az osztályharcos felosztásról, a "relatív vagyoni egyenlőség" ideájáról esik szó. Elgondolkodtató írás.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Francis, el fogom olvasni!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.