Egyenes volt, görbe lett,
a sok egyre kevesebb.
Múltunk a jövő gyökere,
jelenünk virágja, levele.
Jövőnk lenne a gyümölcs,
de nincs más, csak sok szemölcs.
Ilyen az ember élete,
kövér remény a képzete,
de sorsa szeméttel van tele,
sovány gebe a végzete.
Kissé lehangoló sorokban írsz az ember sorsáról, Sarolta; remélhetőleg azért életedből sok értékesre is emlékezel. Mert ilyen a harc is, ha volt, a helytállás, ha érzed; a teremtés, akár papíron, akár az általad gyarapodók formálásában nyilvánult is meg... :)
VálaszTörlésÖregen, betegen, "feleslegesen" már kevés gyógyír a múlt néhány boldogság-morzsája.
TörlésVoltak harcok, sikerek, örömök, de egyre kevesebb és emlékvoltuk is fáj, ha felidézem őket.