Áprilisban - bika-jegyben
apám meghalt - árva lettem,
azonnal, hogy megszülettem.
Nem ismertem, ő sem engem,
elszólította az Isten.
Alig múlt huszonhét éves,
igazságtalan az élet.
Szép, fiatal özvegy anyám
elvesztette az otthonát,
ifjú férjét, boldogságát,
nehezen emésztette bánatát.
Így nem lettem "gyermekáldás",
sokkal inkább "istencsapás".
Nagyszüleim neveltek fel,
már gyermekként felnőtt lettem.
Erőt adott árvaságom,
úrrá lettem sok csapáson.
Elvegyültem és kiváltam,
mindig magamra találtam.
Életemre visszanézek,
nem gyötör a szégyenérzet.
Ha meghalok, hadd égjek el,
kukacok ne faljanak fel.
Legyek porrá és hamuvá,
új életek anyagává.
Szórjon szerteszéjjel a szél,
emlékemet lepje a tél.
Fagyos emlék gyorsan olvad,
mindig újra kisüt a Nap.
A zárszó mindkettőre utal: a saját őrzött emlékeidre, s a majdani emléklétedre, kedves Sarolta. Összegzést adsz életedről, ugyanakkor szeretnél lenni új életeket éltető. Ki mondhatná, hogy ez nem nemes kívánság?!
VálaszTörlésVéleményednek mindig örülök, mert tartalmas és kedves, anélkül, hogy hízelegne vagy sértő lenne. Ezt nagyon becsülöm és köszönöm.
TörlésFontos, hogy az ember kellő időben és jól átgondoltan tudjon életére vissza-visszanézni. Jómagam is korán megárvultam, szokták volt mondani: a jó Isten a legerősebbekre méri a legnagyobb terhet. Röhrig Gézától egy videointerjúban hallottam - és én is így vélem - a minap, hogy az ember akkor válik felnőtté, ha saját családot alapít a társával, és hogy sohasem "szerethető annyira" egy szülő, mint akivel közös életet tervezünk. Nos, eme normalitás adott esetben (így vagy úgy) felborulásából is látszódik, hogy mennyi frusztrációs és feldolgozatlan hatás érheti és éri is a mai kor emberét. Csak kívánni lehet mindenkinek a Röhrig-féle gondolat beigazolódását.
VálaszTörlés