Minden nap



A mai nap sem telt el hiába.
Már negyedik napja nem nyugszik a szél, de mi ez egy elszánt ember akaratához képest.
Azt mondják, egy bizonyos élethossz után, minden nap ajándék.
Én úgy hiszem, minden nap az, amelyet az ember megélhet.
Játszadozó felhők a nap előtt, a szél olykor-olykor elkergeti őket, de, mint csintalan gyerekek incselkednek és visszakúsznak égi társuk elé.
Délután fél három.
Igyekszem a második emeletre.
Árpi bácsi, már izgatottan vár, hogy végig járja betervezett napi útját.
Újra járni!
Gyalog a lépcsőn le a földszintre, majd a hátsó kertben 20-20 méter megtétele után gyalog vissza a második emeletre.
Hosszú ez az út.
Nagyon hosszú egy olyan embernek, aki hónapok óta az ágya fogságában élt.
Belekarolok.
Én és a botja vagyunk a biztonsága.
Az akarata erősebbnek bizonyul, mint a fizikai erőnléte, de büszkesége és 87 éve nem engedi, hogy gyengeségét kimutassa.
Beszélgetünk a régmúlt időkről, kizárva a jelen méltatlan valóságát, csoszogó apró lépteiben és kézremegésében ,,Parkinson" együtt rója velünk a decimétereket.
Néha-néha egyensúlyát vesztve belegyorsít a lépteibe ilyenkor összeszedett erejével szorosabbra fűzi karját karomon, bízik bennem, hogy biztos támasza vagyok e pillanatokban, majd huncutul rám néz és nevetve kérdezi, elkendőzve állóképességének gyengeségét.
Nővér!
Nagyon sietek?
Bír mellettem jönni?
Kitör belőlem a nevetés.
Összenézve, már együtt nevetünk.
Vállamhoz simítja fejét és engem elkezdve sajnálni, hogy már késő délutánra jár az idő és biztos fáradt vagyok, felajánlja, hogy felőle mehetünk lassabban is.
Most fogalmazódik meg igazán bennem a gondolat: -,,Nemesnek nem születhetünk!
Nemessé majd válni kell?"
Jókedvvel tesszük meg a hátralévő pár métert, elindulunk a bejárat felé, majd egyenként szó szerint megmászva a lépcsőket, mint turista a hegyi utat elcsoszogunk az ajtajáig.
Hálás tekintettel int felém, elégedettségét nyugtázva mosolyával üt pecsétet a mai délutánra a lassan bezáruló ajtó mögül.
A mai nap sem telt el hiába.
Úgy tartják, egy bizonyos élethossz után minden nap ajándék.
Én úgy hiszem, minden nap az, amit az ember megélhet.

1 megjegyzés :

  1. Végtelenül empatikus írás. Nagyon tetszett a megfogalmazott bölcsesség is:

    ,,Nemesnek nem születhetünk!
    Nemessé majd válni kell?"

    VálaszTörlés