Kőhalmi Levente: Telefonszó




Telefon csörren, alvót ébreszt,
gyönyörű dallam mely mosolyt éleszt
uralkodó sápadt arcra.

Sátáni félelmet, aprót, de ébreszt,
lelkedben tüzet szít, így éleszt,
s felkészít egy őrült harcra.

Szenvedő testet ráz, s felébreszt,
haldoklót csonkít meg, de éleszt,
s riad, ahogy felnéz őrült arca.

Szemedbe néz, mosolya ráébreszt,
ha szemébe nézel, feléleszt,
nem akarsz lépni felé, oda, arra,

mert ha odaérsz, ráébredsz,
mi benned élt felébredt,
s félelmet küld az összes arcra.

1 megjegyzés :

  1. Nem zavar a kétszeri őrült jelző, noha tehetné, de ebben a szövegkörnyezetben remek! Tetszett!

    VálaszTörlés