Egymásba fonódó ujjak vers, egy varászlatos gitárzenére
Related Post
Még lehet vers, Ludovico Einaudi zongorajátékára
Kis galagonyád - Vers, Hargitai Bea festményeihezVan egy mosoly, mi lelkembe festette magát.Nem úgy, mint vázában feszítő orchideák...Mint méz ízű í
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Sárkány Sándor: Kökörcsin (2003)
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Riba Ildikó: Tulipán sejtelmesen sziporkázótéli tulipánboldog napot hoztálkényes piros-sárgánfejed bólint alázattalkarcs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Sanyikám!
VálaszTörlésNem csalódtam benned: az egész életünk benne rejlik ebben a Művedben. a gyermek, a mackó, az idő múlása, a szerelem, s a cím nagyon, de nagyon jó! meg a hangszerekről szóló rész és a gitárzene, a hangod.
Le a kalappal, a mézillatúval, esküszöm, az egyik legjobbikad ez a vers!
Jó érzés, hogy ilyen szerethetőnek érzed ezt a versemet, Dittám!
TörlésÖrülök, ha sikerült valamit adnom!
--valóban szép alkotás, de lenne két észrevételem---
VálaszTörlés---a címben rossz helyen van a vessző---szerintem: Egymásba fonódó ujjak, vers egy varázslatos gitárzenére---
---ha már varázslatos, akkor a csengő-bongó húrok miért Fecsegnek?--ez a szó éppenséggel degradál...
Ez a két apróság a legfőbb bizonyítéka annak, milyen göröngyös út vezet a tökéletesség felé. Nem lényegtelen, hogy mindezek ellenére szerethetőnek éled meg.
TörlésKöszönöm a véleményedet, István!