Bújócskát játszik

a fősodor. Ereje fogytán simul

tájba. Tétova tükör: meg se lepődsz,

hogy már-már torzítás nélkül mutat meg

magadnak. Veszélyt kémlelve mélyebbre

húzódik. Hadd takarja hínár, olcsó

békalencse, amíg apadó vizek

mederágyában biztos rejtekre nem

lel. Mit bánja most, honnan remélsz szelet,

felhőket hozót? Veled együtt várja,

hogy megnyíljanak az ég csatornái,

ám ha hullámokká duzzad hozamuk,

terelné őket a szokott irányba.

Sodorná magával egy igaz útra

megint az összes életet, pedig nem

az út, életünk az egy.