Türelem

Anyám szült nagyvárosi lánynak

ám háború dühe , a főhős,

ide űzött pőrén porfelhős

mezítlábas új világomba.

Percek jöttek, az évek mentek,

tönkrement életemen guggol

a nincs, mint a lesben álló pók,

mert repülők zúgtak felettem.

Jó élet…nehéz a rossz kezdet,

se perc alatt űrbe tűnt a múlt,

ragyogó napfény vakított el,

rém-látás, a pupilla szorul.

Hitetlen lelkem forrongva ég,

türelmem ködben, a sűrűben

rabláncon és vaksin keresgél.

Megtalálom amit szeretnék?

A nyugodtság igaz pásztora,

Ő súgta fülembe bölcs szavát:

Türelem! Türelem, bárányka.

Fény villan. Lesben a pók nem áll.