Ha elmegyek

Ha elmegyek, hátra nézek,
integethetsz, én is intek.
Hazajáró lélek -néha visszatérek
otthonomba még.
Felkeresem, kit szerettem,
tovább élek verseimben.
Dúdolok a dalban,
hűvös hajnali harmatban.
Távoli csillagban hunyorgok,
szelíd széllel sóhajtok.
Bekopogok éjjel ablakodon én,
emlékezz, ne félj!
Lelkem halhatatlan,
ott lakom a napkorongban.
Megidézhetsz halkan,
eljövök hozzád.
Nyári napsugárban ragyogok feléd,
virágillatokkal köszöntelek még.
Eltűnök a ködben,
langyos esőcseppben
földbe csurgok mélyen.
Nem halok meg végleg,
a szeretet éltet- vegetatív lélek.
Csírázó magokban - fában,
virágokban - visszatérek.
Míg gondolsz rám,
addig élek - integethetsz,
én is intek, rád tekintek
az éterből - én.

Tóth Sarolta