Hegedűverseny

                                           

A hosszúhétvégét kihasználva hazalátogattam, feltelni otthoni ízekkel, illatokkal.
Jártam a már szinte elfeledett utcákat, sikátorokat, az álmaimban visszatérő tájakat. Nézegettem a régi házakat, hallgattam az emberek beszédét.
És emlékeztem.
Emlékeztem régvolt barátokra, talán csak elképzelt szerelmekre, egy-egy öreg fára (ma már a helyét sem találom!).
Egyik utcasarkon a tömjénszagú templom nyitott ajtajából gyönyörű hegedű muzsikát hallok kiáradni.
Felix Mendelssohn-Bartholdi: E-moll hegedűversenye!
Elkápráztatva álltam a kis templom előtt.
Az ajtó szélénél kikandikált egy kalap, benne papírpénz látszott, valamint egy a zene ütemére imbolygó, hajlongó ember árnya. A kifele jövő hívek alakja el-eltakarta a jelenséget.
Nem hittem a fülemnek, s a szememnek!
Gyorsan kotorászni kezdtem a bukszámban, és egy nagyobb címletű bankót kiemelve közelebb mentem. Odaérve beledobtam a kalapba az adományomat. Ebben a pillanatban félbeszakadt a zene.
Az árnyékban álló papi galléros férfi felém fordult:
- Köszönjük az adományt! Az orgona felújítására gyűjtünk.
Egy pillanatig még kutatták a szemeim a hegedűművészt.
Aztán megértettem. Egy magnetofonon szólt az ajtó mögött…

Bige Szabolcs