Rád gondolok nap mint nap,
tudom,arcod sápadt, mosolytalan,
mert szegénységed az ág is húzza.
Látlak roskadozni, szeretnék erőt adni.
Kérdezlek, de nem felelsz, csak
néha jön két szó: anyu szeretlek.
Nekem ez nem elég!
Nélküled kong szobámban a levegő.
Sarjadnak gyökerét ne félj, szeretettel locsolom,
ajkáról egy-egy gyermeki mosoly,
ugye tudod, Reading utcáján föléd hajol.
Marković Radmila
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése