Hol van a tavalyi hó?

Érthető, hogy nincs nyár,
januárt jelöl a naptár...
Janus, kétarcú isten hónapja,
az őszt örökre itt hagyta.
A tél - fél, vagy tüntet,
elkerüli ezt a földet.
Tőlünk menekül...
Eső esik szüntelenül...
Egyre nő a sár,
sok a tócsa,
nem fagy be a tó.
Mondd, hova lett a tavalyi hó?

Cikkcakkos életet élünk,
riadtan reménykedünk, félünk:
mi lesz ma, holnap és holnapután?
Lesz-e lakásunk, ételünk, munkánk?
Tömegek tüntetnek az utcán,
értünk vagy ellenünk?
Ki mondja meg nekünk?
Sok a hitelünk, kevés a hitünk.
Sok az ígéret, a szó!
De - mondd: hova lett a tavalyi hó?

Soroljam-e tovább?
Mondok inkább egy imát:
Uram! ki öltözteted a mezők liliomát,
óriás ollóddal szabj ránk
egy kényelmesebb ruhát!
Segíts nekünk, hogy higgyük:
ki tudjuk fizetni hitelünket,
tüntesd el a tüntető tömeget,
ne kelljen félnie senkinek.
Legyen hitele a szónak,
legyen jege télen a tónak,
legyen tere most is a tavalyi hónak!

Tóth Sarolta