Piedesztálon

Nem vívódtam. Hittem akaratlan.
Mindenem vagy, csontomból faragtam
tartópillért neked, mint egy gyerek,
hogyha nem vagy velem, érezzelek,
ahogy te szíved körül bordaháznak,
vágyakat szárba szökkent kalásznak,
utat magamhoz, míg lábad hordoz.
Megbékélt csendet vad viharodhoz.

Nem vívódtam. Tudtam, amit kaptam,
hit volt az érted elvetett magban,
feledve a kínt, mint aki célt ért,
 átkelt veled tetőt borzolt szélként
sóhajok hídján, zsalugáteréjben.
Fáklyád lettem, mikor hozzád értem
megkövülten talapzattá válva,
hogy felállhass a piedesztálra.

Seres László