Játékokkal álmodtam,
én magam is az voltam.
Robotgép - eredetileg,
szétszedett egy kisgyerek,
Darabokban heverek.
Mi lesz velem, gyerekek?
Sírtam én is, bánta ő is,
mit lehetne tenni mégis,
valamit, hogy jó legyen,
A próba sikertelen...
Kidobott a kukába,
nem is nézett utána.
A szemétben landoltam,
fúj, büdös volt, szagoltam.
Találkoztam sok kacattal,
játékokkal, papírokkal,,
Barátkoztunk, hancúroztunk,
új robottá alakultunk.
Játékhajó lett belőlünk,
kedvező széllel repültünk,
Léket kaptunk egy tócsában,
véget ért a furcsa álmunk.
A szőnyegre meredek,
legok között heverek.
Játszottam a kisfiammal,
játék közben elaludtam.
Felébredek, hát mit látok?
Kisfiam még tovább játszott,
hajót akart építeni,
persze segítettem neki,
mint hajóépítő zseni!..
Szép a játék, jó az álom,
holnap újra megpróbálom.
Különös álmod első része mintha nappali kínlódások hatása lenne, haszontalanság érzetének nyomata. A zárás már biztatóbb, értékelve az álomban szerezhető örömöket is, s talán hogy felidéződött egy régi legózó korszak is, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlésJól látod kedves Francis
TörlésLegónak lenni - darabokra törni a fájdalmaktól - ami álomban is érezhető - de ébredéskor felidézi a játékot unokáimmal egykor - ami vigasztaló
köszönöm, hogy értesz és velem érzel