Kapolyi György: A semmi csókja

Az nem más, mint egy fuvallat. Egy nyomorult elismerés a semmitől, ami nyomtalanul válik felejthető emlékké. Ha ez az egyetlen emléked van, akkor vigyázz rá, mert nem maradhatsz emlékek nélkül. Nem fogsz tudni élve maradni. Olyan leszel mint egy üres pálinkásüveg, ami még halványan őrzi a pálinka illatát, de már száraz és üres. Meg aztán a semmi is valami, lehet nem sok, de nem is semmi. Csak azt tudod megbecsülni amid van, Hogy helyette mikre vágysz, az nem érdekel senkit.

Aztán egy igazi csókkal mire mész? Csak folyamatos problémát okoz, vagy ezért vagy azért, a semmi csókja a maga sterilitásában nem okoz semmit. Nem keltődnek benned lelkes érzések, dalok, napfény, nem zavar meg a mindennapok  unalmas tengéseiben. Ha kevesled, gondolj azokra akiknek még ez sincs. Mert minden csókot ki kell érdemelni. A semmi csókja is egy elismerés, beismeri használhatatlanságod tényét, egy díszoklevél, ami kategóriába sorol. Ne elégedetlenkedj, csapattag lettél tőle, és ez nagyon fontos, mert tartozni kell valahova, a magányos farkasok ideje lejárt.

Ettől legalább az arcod nem lett nyálas, vörös foltot sem hagy száraz ajka, mert nem mohó, élvhajhász csókról van szó, csak egy érdemi elismerésről. Bár gyanítom, hogy a semmi csak senkit csókol, ez nem valami hízelgő, nem inspirál  semmire, de be kell érned azzal ami van. Vigasztaljon a tudat, hogy egy ilyen csók is jobb egy nagy pofonnál. Mert mint minden, ez is nézőpont kérdése. Kell tudni kellemesen megélni, és minden rendben lesz. Fogd fel lírai értelemben, hiszen minden csók- csók, nem feltétlenül kell kategorizálni, lényeg az, hogy kaptál, a fene sem fogja firtatni, hogy milyet. A társadalom két részre osztható. Egyik felét megcsókolták, a másik felét nem.

Ez eleve meghatározó, ebbe nem lehet belekötni, mert a tény, az tény. Téged is ugyan úgy fognak irigyelni a csóktalanok, mint azt, akinek vad-szerelmes csókban volt része. Minden csókra igaz, ha elcsattan, akkor sincs semmi. Hogy átmenetileg sikerül mindenfélét bebeszélned magadnak, az egy dolog, bátran tedd, ha igényled, de butaság, mert úgyis  magadhoz térsz, és szégyenkezni fogsz balgaságodért. Álmokat kergetni lehet, de csak annak ajánlom, aki megtanult felébredni is, különben hatalmas lesz a kiábrándulást kísérő rengés, amit aztán ki kell bírni. Minden esetben a semmiben fogsz ébredni, amit könnyebben átvészelsz, ha a semmiben csak a semmi csókjának emléke kísért. Csak óvatosan tartsd oda a pofád, mert a legjobb, ha semmiféle csókot nem kapsz, nem borítja fel semmi megszokott nyugalmadat, amiben parttalanul tudsz képzelegni, olyan csókokat jelenítesz meg, amilyeneket akarsz.

Hidd, el nem veszítesz semmit, az özönlő pillanatok egyikéről van csupán szó, mire végiggondolod, már messze nem aktuális az egész marhaság. Így kivéded annak a lehetőségét is, hogy a nagy csókolózás természetes következményeképpen nagy verekedésbe keveredj. Ábrándozni szabad, hiszen a semmiben rengeteg a hely, de ne tartsd oda az arcod senkinek, az a biztos.

Ha igazi-szeretetteljes csókra vágysz, akkor magadat kell megcsókolnod. Hogy ez fizikai lehetetlenség? Nekem is annak tűnik, bár ha nem is próbálkozol, akkor még csoda sem történhet. Ha van benned igazságérzet, megadod a csodának is az esélyt.

Kép: Kapolyi György alkotása