Home » Riba Ildikó » Versek » Riba Ildikó: Téli virág Riba Ildikó: Téli virág magányos virág szirmodba zárt napsugár emléke dacol fagyott tested viharral alázattal hajolva törékeny szárad fehéren fagyott csoda hópelyhek sora mit betakar nyomtalan mikor jön az éjszaka Kép: Pintér András fotója Share: Facebook Twitter Google+ StumbleUpon Digg Delicious LinkedIn Reddit Technorati
E virág ugyan csak emlékét rejti a napmelegnek, ám átvészelheti a vihart és a fagyot is. Ez ilyen virág. Valamiképpen éreztetni képes az újrakezdést.
VálaszTörlésTalán minden virágban ott az újrakezdés képessége. Ha évelő mindenképpen, a mag pedig új szárat hajt. Az élet csodája, talán nem túl nagy szavak...
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésSzép gondolat, az újrakezdés reményét ringatja a hó, és jégtakaró alatt.
gyuri
Köszönöm, Gyuri !
A nagy hidegben várjuk a kikeletet, a természet megújulását. De most még ennek a hidegnek van itt az ideje. 
TörlésSzép virág-metafora, télbe ágyazva, ahogy kell: kifejezi, hogy a káosz, a sötétség egyúttal mindig az újrakezdést is hordozza magában, csak ezt külön már nem szoktuk hangsúlyozni, megállunk a káosz, a bevégzés rémképénél.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Árpád ! Nem is kell hangsúlyozni, azt hiszem, másrészt a nyitott befejezés az olvasóban másféle gondolatot is ébreszthet.
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.