magányos virág
szirmodba zárt napsugár
emléke dacol
fagyott tested viharral
alázattal hajolva
törékeny szárad
fehéren fagyott csoda
hópelyhek sora
mit betakar nyomtalan
mikor jön az éjszaka
Kép: Pintér András fotója
Riba Ildikó: Téli virág
magányos virág
szirmodba zárt napsugár
emléke dacol
fagyott tested viharral
alázattal hajolva
törékeny szárad
fehéren fagyott csoda
hópelyhek sora
mit betakar nyomtalan
mikor jön az éjszaka
Kép: Pintér András fotója
E virág ugyan csak emlékét rejti a napmelegnek, ám átvészelheti a vihart és a fagyot is. Ez ilyen virág. Valamiképpen éreztetni képes az újrakezdést. :)
VálaszTörlésTalán minden virágban ott az újrakezdés képessége. Ha évelő mindenképpen, a mag pedig új szárat hajt. Az élet csodája, talán nem túl nagy szavak... :)
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésSzép gondolat, az újrakezdés reményét ringatja a hó, és jégtakaró alatt.
gyuri
Köszönöm, Gyuri ! :) A nagy hidegben várjuk a kikeletet, a természet megújulását. De most még ennek a hidegnek van itt az ideje. :)
TörlésSzép virág-metafora, télbe ágyazva, ahogy kell: kifejezi, hogy a káosz, a sötétség egyúttal mindig az újrakezdést is hordozza magában, csak ezt külön már nem szoktuk hangsúlyozni, megállunk a káosz, a bevégzés rémképénél.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Árpád ! Nem is kell hangsúlyozni, azt hiszem, másrészt a nyitott befejezés az olvasóban másféle gondolatot is ébreszthet. :)
Törlés