Miranda már gyereknek is furcsa volt. Nem voltak barátai, lehetőleg elkerült minden társas megmozdulást, egyedül szeretett játszani a ház mögötti gazos, fás területen.
Csak Muki, nevű babája érdekelte, kopott volt és lestrapált, de szerette. Muki vele volt egész nap, még aludni is vele aludt. Miranda alacsony növésű, vaskos kislány volt, seszínű haja vállig ért, kék szemének nem volt tekintete. Lehet, ez is riasztotta a többi gyereket, mert akire ránézett, hát annak rossz érzése támadt. Volt szemeiben valami hüllőszerű és közömbös, valami időtlen és hideg.
Ha a körtefa alatt üldögélt Mukival, szemei mintha valahova a végtelen messzeségbe néznének, egy másik világba, amihez mintha több köze lenne, mint a jelenhez, amiben van.
Ilyenkor úgy tűnt, hogy a baba él. Nem mozdult, de érezhetően történt benne valami, ami megmagyarázhatatlan. A baba kényelmesen heverészett Miranda ölében, szemei ugyanazt nézték, mint a lányka, érezhetően részeseivé lettek valaminek, amit csak ők láttak.
A kislánynak éjszakánként megjelent az álmaiból már ismert hosszú lépcsősor, a gyerekszoba ablakpárkányától indult, és valahol a messzi csillagok között tűnt el.
Ezüstös, kékes fényben ragyogott, és látványa Mirandát csodálattal és boldogsággal töltötte el. Ilyenkor a baba is megelevenedett, odalépkedett az ablakhoz, megbűvölten nézte a ködökből épült csodát, és hívta Mirandát.
A kislány mozdult is volna, de nem tudott. Minél többször jelentkezett a lépcső, annál tömörebbnek és fényesebbnek tűnt. Egy augusztusi csillagfényes, meleg éjszakán történt, hogy Mirandát a baba ébresztette fel. Most, akkora volt, mint ő. Kézenfogta, kisegítette a takaró alól, és megindult vele a tárt ablak felé. A lépcső, az egész ablakot betöltve ezüst fényben ragyogott. Felléptek a székre, és kiléptek a párkányra. Mirandát ellenállhatatlanul hívogatta az égi lajtorja.
A babával kézen fogva felléptek az első grádicsra, érezte súlytalanná válik, és megindultak felfelé.
Egyre zsugorodott alattuk a táj, valószínűtlen játékvilággá törpült a minden, átélte a testetlen lebegés bódító szabadságát.
Az éjszakai ég vette őket körül, meg a fényes csillagok.
Kép: Kapolyi György alkotása
Miranda mást látott, mint mások, egész valójában más is volt, mint a többiek. Szinte képzeletben élte életét, melyhez babájában társra talált. Ellebegtek, s nem lehet kétségünk: ő megtalálta, amire vágyott, magáénak mondhatott egy ragyogó másik világot. Tetszett ez a fantáziajáték, hogy így nevezzem, Gyuri! :)
VálaszTörlésA világ élhetőségének milyensége, lehetőségei és szabályai adottak, és végesek Gábor.
VálaszTörlésHa valaki önmagával tudja körbevenni magát, és az adott lehetőségei szerint abban a "Saját" burkában él, Bárhova megy, viszi a saját világát.
Miranda ezt tette, és megtalálta önmagát, a saját világában.
Az emberek nagy része, nem rendelkezik olyan saját világgal, ami boldoggá tudná tenni.
Köszönöm értő szavaidat.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésNagyon érdekeset írtál és valahogyan meg is fogott engem, volt saját világa Mirandának és eszembe jut az a sok ember akinek meg nincsen. Attól, hogy furcsa volt már elég okot adott a gyerekeknek, hogy viszolyogjanak tőle. Minden ami elüt az átlagostól azt kivetik maguk közül, nekem ez jutott eszembe. Nagyon tetszett az írásod.
Kedves Noémi.
TörlésKöszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszett.Mindenkinek a meglévő, és megváltoztathatatlannal,
ötvözni kéne a saját világát, és abban a "Harmadikban" létezni.
gyuri
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésA játszás, a valóság és a fantázia összessége sűrítve ebbe az írásba.
Mindegyik üzenetet küld, de nekem mindenképpen a lelki problémákkal küzdő gyermek képe tárul a szemem elé.
Szeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mila.
VálaszTörlésEgy ember, a játszás, a valóság, és a fantázia amikből áll.
Nagyon könnyen sérül benne valamelyik.
Gyereknél veszélyesebb mint felnőtt korban, mert az egész létét a továbbiakban rossz értelemben befolyásolhatja.
Köszönöm értő olvasásodat, és hogy tetszett írásom.
Szeretettel.
gyuri
Miranda furcsasága miatt magányos volt, teremtett hát magának egy világot, melyben csak Mukinak volt helye, s vele együtt sétált át ebbe a világba, s úgysem hiányzott szegényke senkinek. :) Tetszett. :)
VálaszTörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésMiranda, jogos önvédelemből, felépítette a saját világát, és abban élt. Gondolom, elég sokan kénytelenek hasonló dolgot elkövetni, hogy legyen ereje lenni.
Köszönöm, hogy elolvastál, jól érzékelted írásom lényegét.
gyuri
"mert álmaiban megjelent
VálaszTörlésemberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz."
Ezt idézte fel bennem az írásod!
:).Szép írás, kedves Gyuri.
VálaszTörlés