4 megjegyzés :

  1. A címmel is készteted az olvasót, hogy kérdezzen: eszményít-e a szerelmes, s ha igen, mennyire tudatalattian, mennyire szíve örömétől átitatva méltatja párját? Mert azt teszi a felsorolással, az apró részletek számba vételével. Talán még közelibbnek érezném a kapcsolatot, ha "birtokosságát" is éreztetnéd. Azon gondolkodtam el tehát, hogy magam mit írtam volna; a "nőjét" nem tetszenék, ellenben valami ilyet képzelhetek: "a férfi nézi kedvesét, / csak nézi céltalan. De ez az én gondolatom, Árpád, persze ami kiváltotta: a te versed! :)

    VálaszTörlés
  2. Bevallom Gábor, igen, ilyen értelemben csalóka, vagy inkább szélesebb értelmezési keretben van a vers: szólhat kedveshez - de szólhat "idegenhez", akit eszményíteni (még) nem bűn. S a "céltalan" szócska által válik igazán emberivé az egész: ha komolyan vesszük és az is, akkor nemes és idomítottan férfias - ha csak hazugság, akkor galád és ösztönösen az. :p

    VálaszTörlés
  3. A versed tetszik, ellenben a férfi szerintem néz egy számára kedves arcot céltalan, ugyan a nő sem... :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm az olvasást, kedves Ildikó! Igen, bonyolult dolgok ezek... :)

    VálaszTörlés