Hová száll a lélek afrikai vidéken,
a polgárháborúk közt nyomorban, éhségben?
Mit ér ott a szellem a fegyverropogásban,
a szelíd közelség a kínzó éhhalálban?
Mert ha nem ér semmit lásd ilyen körülményben,
mit üzenjünk magunknak áldás-békességben?
Elalélt már a lélek bódult kényelemben,
a szelíd közelség a kéjes élvezetben…
(Pápa, 2013. év végén)
Mit üzenhetünk, hogyan is tehetnénk, és milyen eredménnyel járhatunk ugyan? Versed akár most is megírhattad volna, kedves Árpád, és évtizede is meg korábban, hiszen dúlnak a háborúk szerte a világban...
VálaszTörlésValóban, szörnyű látni a hasonló mondanivalóval bíró művek keletkezési idejét, mert nem kívánt érvényesség ez. (Talán azóta még inkább fokozódtak a véres harcok.) Ugyanakkor a mi kis békevilágunk sincs teljesen rendben, ahol a fától nem látjuk az erdőt. [-(
VálaszTörlés