tisztuló lelkem
zuhanó repülésben
zsibbadtan kuksol
vihar tépázza
gyengéd varázslatot vár
szellő szerelmét
Riba Ildikó: Félelem
Riba Ildikó: Félelem
Related Post
Balogh Géza: Andrej V. Volkov: A hópehely (Снежинка) (műfordítás)Sötétben – a kék horizontona hópelyhek népes bálja ragyogott.Forró tenyeremmelelkaptam egy szépsége
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Riba Ildikó: HiányodŐszönként eszembe jutsz,mikor falevelet kavarsziszegve, szívembe marvakíméletlen szél. Kócolja
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Versed címe jól áll a zsibbadtan, rejtőzve kucorgó lélekhez - a félsz meghatározza "testhelyzetét". Igen, ilyesmi következhet, Ildi: a vihar alatti szellővárás...
VálaszTörlésA félelem sokféle lehet, mindneki másként érzi, éli meg, más szavakkal fogalmazza meg az érzéseit. A szellő pedig elfújja, vagy szelídíti ezt az állapotot. :)
TörlésZsibbadtan kuksoló lélek...remek metafora. Grat. az egész vershez. Puszi
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Hajnalkám ! :)
TörlésIgen kifejező, és időnként megélt lelki állapot ez Ildi.
VálaszTörlésEgy életen át, elkerülhetetlen.
Nagyon jó munka.
gyuri
Köszönöm szépen, kedves Gyuri ! Bizony sokan megéltük, éljük ezt az állapotot, talán nincs is olyan, aki képes az életét félelem nélkül leélni. :)
TörlésSzeretettel olvastam vágyakozó haikuidat: Mila
VálaszTörlés