Tóth Sarolta: Eszement versFejemben lakott az eszem,de elvesztettem a fejem,mert fejvesztve menekültem,balesetet elkerültem.Es
Tóth Sarolta: LomtárKiürült a lomtár,szél hordta szét a szemetet,sok szegény ember turkál,innen gyűjti a kenyeret.
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Tóth Sarolta: Göröngyös utakonGöröngyös élet utakonlassan ballagott fogatom.Gebe volt a ló,girhes a gazda,ledőlt a rakomány,nem v
Tóth Sarolta: Fény nélkülFekete palástban, maszkban,nyitott felhőablakokon átbelopakodott az éj hozzád.Túszul ejtette a Napo
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Szép ez a vágyad, Sarolta, s a hozzá vezető út is megnyerő. Lennél reményteli, felfedező, lényeglátó, hogy segíthess a rászorulóknak. Hiszen így igaz: a fák is erdőnyi közösségekben nőnek... (o)
VálaszTörlésA fák az én igazi hőseim. Nem ártanak,csak segítenek, és minden szenvedést elviselnek, csak az emberek fűrészét, baltáját nem.
TörlésJó gondolat és ötlet volt ez a fás-erdős párhuzam. Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm a dicsérő üzenetet, a természet szeretetéből táplálkozott.
TörlésJó nagy káosz-erdő van itt, de valóban jó lenne benne a rend.
VálaszTörlésNem a versre gondoltam, hanem a korra, melyben élnünk rendeltetett. :-)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ismételted a véleményedet, illetve helyesbítetted,mert már-már elszomorított, hogy a versemben van a nagy kaosz
VálaszTörlés