Kapolyi György: Angyali érintés

Hogy egy angyali érintésbuzdításnak szánt, vagy figyelmeztetésnek...ezt nem hiszem, hogy bárki is meg tudná mondani.

Na meg az érintés intenzitása, megtörténtének pillanata, egyáltalán nem mindegy.

Kihajoltam a hatodik emeleti ablakon, és akkor ért a hátamon egy határozott érintés, ami egy lökés erejével hatott, egyensúlyomat vesztve kizuhantam, az angyal meg nem tudott elkapni.

Nagyon rövid időm maradt végiggondolni, hogy most minek is értékeljem a határozott figyelmeztetést, puff...már bele is fúródtam a járdába, mint egy nyílvessző.

A becsapódás erejétől, bokáim finoman rezegtek egy darabig, aztán csak a csend, a sikoltozó járókelők hangjai, meg egy részeg hajléktalan borízű vihogása, - Jól van kisapám, tényleg hamarabb leértél, mint gyalog.

Ha nem fúródtam volna bele derékig a betonba, most felkászálódnék, leporolnám a ruhámat, és adnék egy akkora pofont a vén stricinek, hogy kikönyökölne a saját fenekén.

Ez a pofátlan részvétlenség, felháborított.

De megláttam az angyalt, aki előttem állt fehér pongyolájában, és tördelte a kezeit.

Te jó Isten, ha tudom, hogy ilyen rossz az egyensúlyod, óvatosabban ütögettem volna meg a hátadat, de annyira kihajoltál, hogy megijedtem- szólt sopánkodva.

De nagyon remélem, nem haragudtál meg rám, hiszen jót akartam.

Ó, ne csinálj ebből gondot- szóltam könnyedén, az ütögetésedet inkább piszok nagy hátbavágásnak éltem meg, ahogy így, a halálom után visszaemlékszem.

De mivel most haltam meg életemben először, nincs összehasonlítási alapom.

Lehet, hogy ez nem volt más, mint angyali érintés, csak én éltem meg rosszul.

Ez így lehet- szólt az angyal, és abbahagyta a kéztördelést.

Örülök, hogy ilyen nagyvonalúan értelmezed a történteket.

Hát mi a francokat tehetnék mást, vissza tudod csinálni a dolgot?- kérdeztem némileg reménykedve, hiszen nem vagy egy hétköznapi teremtmény- szóltam.

Azt sajnos nem tehetem, nálunk is van, egy havi hibaszázalék-, ami megengedett.

Ahogy nálatok is van, egy ilyesmi, amit úgy hívtok, hogy selejt.

Tökéletes csak az Úr, mi mindössze angyalok vagyunk.

Értelek.

Akkor nekem nem volt szerencsém, most az egyszer- mondtam.

Hát, így is mondhatjuk- válaszolta az angyal.

Tennél, nekem egy szívességet- mielőtt indulunk- kérdeztem.

Nagyon ingerel ez a részeg strici, aki rajtam röhögcsél- mondtam az angyalnak, örülnék, ha megleckéztetnéd.

Örömmel- szólt, és mögé lépett a részegnek.

Aztán minden villámgyorsan történt.

Elejtette a fickó műanyag borosüvegét, felemelkedett, átrepülte a járdát- két ácsorgót feldöntve, úgy csapódott a falnak, hogy csak úgy csattant az a hülye feje.

Kábán és értetlenül feküdt a ház tövében, azt hitte, ágyúval hátba lőtték.

Ott röhögtünk az angyallal, majd észrevétlenül emelkedni kezdtünk.

Lágyan átölelte vállamat, ha így figyelmeztettél volna az ablakban, még most is élnék- mondtam neki, de ő, csak restelkedve mosolygott.

Kép: Kapolyi György alkotása