Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd.
Dadogva szól szívem, szám a mának.
Eszmélésem megfontolt értelme légy
árnyat-bontó Fényisten. Úgy várlak.
Hamvadó tüzem lobbantsd lángra parázs,
fakassz dalra még te örök életű,
mint kifosztott lelkeket az apanázs.
Nélküled minden vérrel leírt betű
sorok habfodrain ájultan fekszik.
Mélységek helyett már csak eget kémlel.
Ilyen az ember, ha haza igyekszik
magába fojtott csendes ürességgel.
(Kép: Internet)
"fakassz dalra még te örök életű"
VálaszTörlésÚgfy legyen, kedves László.
Nagyon köszönöm kedves Tibor szavaidat...)))
TörlésA képen mintha óriás fület látnánk... Illik is a témádhoz, kedves Laci: vársz, kérsz, s akitől a megértést várod, annak szavaid meg kell hallani. - Azt hiszem, én is értettelek. :)
VálaszTörlésKedves Francis, való igaz, fülnek látom én is, most, hogy felhívtad rá a figyelmemet. Visszacsapódó szellemtánc a fenyvesek felett. Mindenesetre elgondolkodtató, a versbe illeszthetőségén még gondolkodom. Köszönöm megtisztelő véleményedet.
TörlésNagy szeretettel olvastam versed: Mila
VálaszTörlésKöszönöm kedves Mila, örülök itt is a találkozásnak...)))
TörlésLai.
VálaszTörlésVersed lelkedből szól. Mély, és igaz.
A megfáradt, fázó lélek hangjai.
Remek.
gyuri
Nagyszerű meglátás Kedves Gyuri , lelkembe látsz. Köszönöm megtisztelő figyelmedet, szavaidat.
VálaszTörlésÜdv: Slaci