Múltamon merengek,
hallgatom a csendet.
Ígéretes ifjúságom,
beteljesületlen álom.
Kiszáradt a remény fája,
eltört a kék madár szárnya.
Eső esik monotonon,
napok morzsáit morzsolom.
Gyászolom az irodalmat,
a gép nem ismer irgalmat.
Felbolydult az egész világ,
nem terem illatos virág.
Temetőben anyám sírja
koszorúval lesz borítva.
Amennyit az idősebb emberek érzelemben együtt vannak a volt hozzátartozókkal, barátokkal, amennyit gondolnak elhunyt szeretteikre, akár minden napjuk halottak napja is lehetne... A saját életútra visszatekintve pedig általában nem mondható meglepőnek, ha nagy-nagy sikerek helyett kevesebbre tudnak emlékezni. Amikor is már többnyire egyfajta monoton hangulat uralhatja az öregek életét... (p)
VálaszTörlésTe bölcs vagy kedves Gábor. Biztosan tudod,miért nem a szépségekre,a z örömökre emlékszem most idősen, hanem az igazságtalanul kapott bántásokra, amiket akkor jobban tűrtem,mint mostani emlékeimben.
TörlésMost fáj, hogy nem szerettek jól a szüleim, a testvérem irigy volt, de csak most tudtam meg idősen...etc.