Miért szállsz így alá, ma is, mondd, oly korán?
Vérarany csóknyomok alkonyunk homlokán.
Csodás tűz-virágod csordult egy villámból,
csapodár gyöngyházfény, csipetnyi csillámpor
maradt csak utánad, s csalódott szentimen-
tális embertömeg, akikben még, igen,
nagyon is él a vágy, hogy e csöpp földi lét
kevesebb árnyat szül, s jóval több létigét…
Gyorsan repülnek a napok, hetek, évek, s időnként nagyon is rövidnek tűnik a lét. Érthető kérdésed, miként az emberi igény, a több öröm érzetéért... :)
VálaszTörlésEz így igaz, kedves Gábor! Köszönöm a gondolataidat! :)
Törlés