Egész nap aludtam, felkeltem, este lett,
gyolcsfehér burokban csodáltam testedet,
fényfüzér imbolygott álmaim ablakán,
éteri hang üzent, most hagyjam abba tán’
s míg kint a hópelyhek járták a táncukat,
életre keltek a párnák, s az ágyhuzat,
tanúi voltak ők tűzforró csókoknak,
közben a parkettán olvadt a csónaklakk…
Micsoda álom, milyen valóság! Fényfüzér-imbolygás, hópehelytánc - s a tanúk, melyek igaz szerelmesek örömét áhítanák-látnák-látták... - Tetszett a versed, Attila. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Gábor! :) cheer
Törlés